Ha Spanyolország, akkor flamenco, talán ez az első dolog,ami eszünkbe jut erről a tájról. Nézzük meg közelebbről, honnan is ered ez a tüzes, szenvedélyes tánc.

A flamenco gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat.

Mivel a flamenco tükre a spanyol cigányok életének, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.

A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját.

A flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen felül még számtalan hatás kimutatható:

• A helyi andalúz parasztzene.
• A cigányok összetett zenei hagyományai (egyik részük ugyanis Európán keresztül, másik részük pedig Észak-Afrika felől érkezett a mai Spanyolország területére.
• Az arab-mór hagyományok, ahol a zenés líra jutott kiemelkedő szerephez.
• Szefárd-zsidó zenei hagyományok.
• Indiai, perzsa, balkáni népzenei és bizánci egyházzenei hatások melyek részben cigány, részben arab közvetítésel jutottak el idáig.
• A gyarmatosítással összefüggésben Dél-Amerikai és Nyugat-Afrikai hatások is beépülnek a flamencóba.

A flamenco őshazája Andalúzia, és jelenleg is három, Sevillához közel eső kisváros tekinthető a központjának. Ezekben számos flamenco iskola és flamenco kávézó működik, de sok helyen spontán flamenco-alkalmaknak is szemtanúja lehet az érdeklődő. Ezen felül mindhárom városnak megvan a hagyományos ünnepe, ahol a flamenco is szerepet kap.

• Jerez de la Frontera: A város nevezetes ünnepi alkalmai a nagyhéti passió-körmenetek, és a május eleji egyhetes „lóvásár”, a Feria del Caballo.

• Arcos de la Frontera: A kisváros legnagyobb ünnepi látványossága a farsangi jelmezes felvonulás, ahol a flamencónak is szerep jut.

• Lebrija: A júliusi „csigaünnep” a Caracola Spanyolország legnagyobb flamenco fesztiválja. Szinte kizárólag roma előadók vesznek rajta részt.

A Caldaso által 1774-ben irt “Marokkói levelek” vagy a “Cartas Marruecas” eloször foglalkoztak a flamencó eredetével. Caldaso ezekben a levelekben, a flamencó eredetét a cigányoknak tulajdonitja. Ezentúl Caldaso megjegyzi azt is, hogy a flamencón nagy mértékben érezheto a mór és más észak-afrikai kultúrák hatása is. Kultúráké, amik elfoglalták az andalúziai régiót. Például észrevehto egy eros párhuzam az akkori marokkói zene és a flamencó zene között.

Bármilyen is az eredete, a flamencó egy olyan muvészet, amely magában foglalja sok kultúra gyökerét. A flamencónak vannak olyan elemei, amelyek nem találhatóak meg más népek kultúrájában, ugyanakkor sokban osztoznak különbözo városokkal, amik gazdagitották.

1910 és 1955 között, a flamenco megjelent a világ opera szinpadán, ahol az énekesek lágy melódiákat énekeltek, ezekre a dallamokra nagy hatással volt a dél-amerikai bevándorlók által képviselt zenekultúra De nem mindenkinek tetszett ez az új hullám és 1922-ben, az értelmiségiek találkozóján, a Falla 27.dik generációja, más muvészeti ágakkal együtt versenyt hirdetettek Granadában(Andalúzia), ahol a legjobb flamenco muvészt keresték.

Néha a flamencóban, a gitáros nemcsak zenészként lép fel, hanem inkább mint szólista. Paco de Lucia a flamenco gitáros, ugyanúgy mint Manolo Sancular, lenyugöző gitárszólóikkal egészen új hullámokat hoztak a flamencózenébe. A flamencó egy szenvedélyes és intim fajtája a latin zenének, ami úgy muködik, mint az érintkezés két ember között, ami kifejezi a bájt, a kecsességet, az erot és a fájdalmat.